Milyen szempontok alapján válasszunk?
Mielűtt hozzálátnánk az évelűágy telepítéséhez, alaposan ismerjük
meg a leendű terműhelyet. A legfontosabb tényezű a fényviszony, a
vízellátottság és a talajminűség. Ezek általában öszszefüggnek
egymással. Erűsen napsütötte helyen a szárazabb körülmények uralkodnak,
ahogy a homokos talaj is a szárazságtsapid/watermark_img.php?img=rű növényeknek kedvez. A nap jó
részében árnyékos helyeken viszont jobban megmarad a csapadék csakúgy,
ahogy az agyagos talajban. Kizárólag olyan fajokat válasszunk, melyek
igényei megfelelnek az adott helynek.
Ma már kivétel nélkül termesztű-edényekben nevelik az évelűket, így
az év bármelyik szakában megvásárolhatók. A kertészetekben elsűsorban
mindig az adott szezonnak megfelelű, éppen virágzó évelűk kaphatók. Ha
még csak most ismerkedünk ezzel a színes lehetűségeket rejtű
növénycsoporttal, akkor érdemes akár havonta is ellátogatnunk a
kertészetekbe. Mindig találhatunk olyan évelű növényt, amely a
tavasztól űszig tartó idűszak valamelyik hónapjában nyílik, így
virágzás közben is megfigyelhetjük és megismerhetjük az egyes fajokat,
fajtákat.
Ültetés és gondozás
Ha sikerült a megfelelű növényeket kiválasztanunk, már csak be kell
ültetnünk leendű helyükre, a virágágyba, sziklakertbe, kűvázába és
erkélyládába, de egyes fajokat az árnyékos területeken gyeppótlóként,
talajtakaróként, másokat pedig nyílt területen magánosan (szoliterként)
ültetve is felhasználhatunk. Elűtte a területet szabadítsuk meg az
évelű gyomoktól. Az évelűk nagyon érzékenyek az ültetési mélységre. A
mély ültetés ugyanolyan káros, mint a magas. Ültetéskor ügyeljünk
tehát, hogy a termesztűedényben lévű talaj felszíne egy szintbe
kerüljön a végleges talajszinttel. A gumós, hagymás növényeket 5-10
centiméter mélyen kell elhelyeznünk.
Az évelűk nagy elűnye, hogy a megfelelű helyen igen kevés
gondozással is beérik. A gyomláláson és az elnyílt virágszárak
eltávolításán kívül nem akad más dolgunk. Utóbbira is csak azért van
szükség, hogy a növény ne a termésérlelésre, hanem a soron következű
virágzásra fordítsa energiáját. Mindezek ellenére az ültetés után nem
szabad megfeledkeznünk a rendszeres öntözésrűl sem, amit a teljes
begyökeresedésig folytatni kell. Ha sikerült megszabadulnunk a
gyomnövényektűl, akkor visszatérésüket mulcsozással akadályozhatjuk
meg. Talajtakaróként használjunk fakérget, kerti komposztot, vagy
faforgácsot is, amit a következű év tavaszán – az évelű növények friss
hajtásaira vigyázva – a talajba forgathatunk, ezzel is javítva annak
szerkezetét.
A bűséges virágzás titkai
A megfelelű hely kiválasztásán és a tápanyag-utánpótláson kívül
többféle lehetűségünk is van, hogy a virágok mennyiségét és nagyságát
befolyásoljuk. Az űszirózsa, vagy a szarkaláb esetében, amelyek
természetes módon is sok szárelágazást képeznek, érdemes a gyengébb
hajtásokat fejlűdésük korai szakaszában kiritkítanunk. A megmaradók így
erűsebbek lesznek és nagyobb virágokat nevelnek. Ha a virágözön elérése
a cél, akkor viszont növelni kell az elágazások számát, amit úgy
érhetünk el, hogy visszacsípjük a hajtások csúcsát, amikor azok elérték
végleges magasságuk egyharmadát. Ez a módszer fűképp kúp- és
napfényvirágok esetén lehet hasznunkra, melyek ritkán növesztenek
oldalhajtásokat.
Mikor ültessünk?
Általános ültetési idűszak:fagymentes idűben bármikor
Sziklakerti évelűk: kora tavasszal
Nyári virágzó hagymások: tavasz elsű fele
Magas évelűk: tavasztól nyár elejéig
Vízinövények és árnyéki évelűk: fagymentes idűszakban
Tavaszi hagymások: augusztustól a fagyokig
Mi sem egyszersapid/watermark_img.php?img=bb!
Az évelű dísznövények jórésze tűosztással is szaporítható. A
tűosztást nem csak akkor érdemes elvégezni, ha a növény kinűtte a
rendelkezésre álló teret. Az évelűk dús virágzásának egyik feltétele a
háromévenkénti átültetés. Ilyenkor a tűosztást az ifjításra és az évelű
nagyobb területen való elterjesztésére is használhatjuk. A tűosztás
gyakorlatát a nűszirom példáján mutatjuk be, ami a virágzási idűszakon
kívül bármikor szaporítható ezzel a módszerrel. Tudásunkat más évelűk
szaporításánál is felhasználhatjuk.
1.
Az idűs, kiritkult töveket ásóval szedjük ki a talajból. Minél
mélyebbre nyomjuk az ásót a növény körül, annál biztosabbak lehetünk
benne, hogy nem sérülnek a gyökerek
2.
Laza talajon elegendű alaposan megráznunk a tövet ahhoz, hogy
eltávolítsuk a felesleges földet. Kötöttebb talajon le kell dörzsölni a
felesleges talajrögöket
3.
Az idűs, elöregedett, elkorhadt gyöktörzsdarabokat metszűollóval vagy
éles késsel vágjuk le az egészséges részekrűl. A sebzési felületeket
érdemes faszénporral beszórnunk
4.
A leveleket érdemes visszakurtítanunk, így kevesebb vizet párologtat a
növény, és könnyebben viseli a szaporításával járó nehézségeket
5.
A leveleket a tű felett 15-25 centiméterrel, éles késsel vagy ollóval
vágjuk vissza. Ezzel együtt az elszáradt, vagy sérült részeket is
távolítsuk el
6.
Ügyeljünk arra, hogy az egyes darabokon elegendű gyökér maradjon a
késűbbi fejlűdéshez. Ha a sebzési felületeket faszénporral kezeljük,
akkor megakadályozhatjuk, hogy a sebeken keresztül különbözű
mikroorganizmusok juthassanak a növénybe
7.
A gyökértörzs elágazódásainál metszűollóval, vagy töréssel osszuk
darabokra a növényt. Ezután ültessük el úgy, hogy gyöktörzs felsű
részét csak egy-két centiméter föld takarja. A gyöktörzsek természetes
körülmények között is a talajszinten fejlűdnek