Az évelő dísznövények csoportja rendkívüli faj- és fajtagazdagsággal rendelkezik. Közülük emelkednek ki előnyös tulajdonságaikkal és sokcélú felhasználásukkal a magasra növő, vágott virágként is használható évelők, melyek vázatartóssága sok esetben a kimondottan e célra termesztett virágokéval vetekszik. Tekintélyes méreteikkel és gazdag virágzásukkal könnyen felhívják magukra a figyelmet.
A nagyra növő évelő dísznövényeket általában a virágjukért és nem a termésükért tartjuk, ezért nem teszünk bennük kárt, ha a virágokat levágjuk. Így a növény nem a magvak nevelésére fordítja az energiáját, hanem újabb virágokat fejleszt és erőteljesebben növekszik. Ezzel sok növény esetében meghosszabbítható a virágzási időszak is. Olyan növényeknél, amelyek a virágaikat a szár végén hozzák, mint például a szarkaláb vagy a búzavirág, a szárat a tövénél kell visszavágni. Így új hajtások fejlődnek, amelyek a nyár végén még egyszer virágoznak.
Ha jól választunk évelőket, akkor akár egész nyáron, sőt ősszel is vágott virágokkal díszíthetjük otthonunkat. Hogy sokáig gyönyörködhessünk bennük, érdemes megfogadni néhány tanácsot. A virágokat lehetőleg kora reggel szedjük le, mert ilyenkor még sok nedvességet tartalmaznak szöveteik. A virágszárat olyan hosszúra vágjuk, amennyire csak lehet. Mielőtt vázába tesszük a virágokat, negyvenöt fokos szögben ismét vágjuk vissza a szárat, lehetőleg víz alatt. Így a szállítószövetekbe nem kerül légbuborék, ami akadályozná a virág vízfelvételét. Ha a virág hervadt, akkor a vázába helyezés előtt nagyjából egy órára merítsük teljesen víz alá, így a szövetek ismét telítődnek vízzel. A vázában a vizet legalább kétnaponta cseréljük. A virágokban akár másfélszer annyi ideig is gyönyörködhetünk, ha a vízbe a New Garden Kertáruházakban is kapható vázatartósságot növelő készítményt teszünk.
|
Erdei csillagfürt – Lupinus p. Tömött fürtben álló nagy virágainak színskálája igen gazdag, szinte bármilyen színben találkozhatunk vele. Fél méternél is nagyobb virágfürtjeit nyár elején hozza. Mélyrétegű, lazább szerkezetű, gyengén savanyú, humuszos talajban fejlődik legszebben. Ha jól érzi magát, könnyen elvadulhat és ott is megjelenik a kertben, ahol nem számítottunk rá. Az erősen meszes, száraz talajokat nem szereti. Ha elvirágzás után visszavágjuk, akkor nyár végi másodvirágzásra is számíthatunk. Természetes kertekbe, cserjecsoportok szegélyére ültessük. |
|
Bíbor kasvirág – Echinacea p. Mereven felálló szárú évelő, lándzsás levelekkel. A 8-10 cm széles fészekvirágzatok a felül gyéren elágazó szárak csúcsán egyesével nyílnak. A virág sötét színű, tüskés közepét lilásrózsaszínű, kissé lefelé álló nyelves virágok veszik körül. Néhány kerti fajtáját is termesztik. Tavasszal későn hajt ki, de utána gyorsan növekszik. Napos, meleg fekvést igényel. Legszebben üde, tápdús, laza szerkezetű talajokban nevelhető. Itt erős bokorrá fejlődik és nagy virágokat fejleszt. Az időszakos szárazságot is elviseli, de ilyenkor kevesebb és kisebb virágot hoz. |
|
Liliomok – Lilium Hagymás évelő növények. Felfelé néző, vagy kissé csüngő virágaikat többesével a szár csúcsán hozzák. Kerti termesztésben is több fajtája ismert: a nagyvirágú, igen erős illatú orientál típus; a kisebb virágú, kevésbé vagy egyáltalán nem illatos ún. ázsiai hibridek; a hosszúkás, tölcsér alakú virágot nevelő, szintén illatos longiflorum fajták; az elegáns, fehér virágú madonnaliliom (Lilium candidum), és királyliliom (Lilium regale). Napos fekvést, öntözést és üde, tápdús talajt igényelnek. A hagymák a talajban áttelelnek, csak az orientál típusú liliomot kell takarni a téli fagyok ellen. |
|
Pompás kúpvirág – Rudbeckia f. Felálló szárú, bokros növekedésű évelő. Sárga szirmai keskenyek, aranysárgák, kúpos fekete közepűek. Nyár végén és ősszel nyílnak hosszú virágzati szárak végén. Bármilyen nedves, de jó vízelvezetésű talajon megél, akár napon, akár félárnyékban. Sudár termete és a lombozat fölött dúsan nyíló ragyogó színű virágai miatt kedvelt növény. Virágzási ideje igen hosszú, a nyár végi virágágyakban meghatározó a jelentősége. |
Nehéz virágfejek
A magas szárú évelő dísznövények rendszerint valamilyen támasztékot igényelnek. Erre azért van szükség, mert a nemesített fajták általában nagyobb, ezáltal nehezebb virágokkal rendelkeznek, mint a természetes változatok. A virágszárak azonban nem erősebbek, ezért egy erős szél, vagy nagy mennyiségű csapadék hatására megdőlhetnek.
Karós támaszték
Magas, egyetlen hosszú virágszárat nevelő növények estében a karó a legjobb választás. Olyan karót válasszunk, amely a növény végleges magasságánál 30-40 centiméterrel rövidebb, így a kifejlett évelő növény teljesen eltakarja a támasztékát. A növény szárát nagyjából harminc centiméterenként kell a karóhoz rögzítenünk. Ehhez puha zsineget használjunk, amit nyolcas kötéssel lazán kössünk meg.
Átölelő támaszték
Ennek többféle változata is ismert. A közös bennük az, hogy nem a növények szárát rögzítik, hanem a lombozatukon keresztül tartják meg az évelőt. Legegyszerűbb formája az, ha a növény köré 4-6 botot tűzünk le és ezeket kötjük össze valamilyen zsineggel. Léteznek előre elkészített drótból készült változatai is, amelyeket egyszerűen csak le kell szúrnunk az évelő köré.
