A két terület elhatárolása lehet jelzés értékű, ilyenkor csak jelképesen választjuk el egymástól a két részt. Gyakrabban szeretnénk azonban azt is megakadályozni, hogy mi magunk, vagy akár mások átlássanak a növényfalon.

Fárasztó fenntartás

Előfordul, hogy nem tetszik a szomszéd ház fala, sokan járnak a kertünk előtti utcán, vagy a szomszéd néz gyakran át kíváncsian a kertünkbe. Ilyenkor egyből eszünkbe jut a sövény, mint az egyik lehetéses megoldás problémáinkra. Létesítésének azonban ára van, amelyet leginkább az időnkkel kell megfizetni. Hiába szeretnénk ugyanis már az ültetés pillanatában megakadályozni, hogy kíváncsi szemek tekintsenek személyes terünkbe, erre bizony még sok évet kell várnunk. Másrészt az időnkkel fizetünk akkor is, amikor a sövényt nyírjuk. Ezt pedig évente legalább egyszer, de inkább három-négyszer meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy esztétikus megjelenésű legyen.

Nem kell nyírni

De miért is ültettük a sövényt? Azért, hogy ne lássanak át. Erre azonban nem csak a nyírott sövények alkalmasak. Ma már az örökzöld növények széles választéka áll rendelkezésre. Mivel nem hullatják el leveleiket, így egész évben megfelelő takarást biztosítanak. Választhatunk közülük lomblevelű és tűlevelű örökzöldeket is. Ezeket akár vegyesen is ültethetjük, így a levélformák változatossága még érdekesebbé teszi az összeültetést.

Bár nagyobb helyet foglalnak el, mint egy vékonyra nyírt sövény, ezek növekedése is kordában tartható metszéssel. Jó körülmények között gyorsan fejlődnek, de akár egyből nagyobb méretben is beszerezhetjük őket. A sövénnyel ellentétben ráadásul látványuk is izgalmas, nem csupán egy zöld falat alkotnak. Levélalakjuk és -színük, valamint virágaik és bokorformájuk rendkívül változatos, így igazán egyedi és érdekes összeültetéseket hozhatunk létre belőlük. Az elrendezést még változatosabbá tehetjük, ha a lazán kialakított sor előtt kisebb-nagyobb cserjecsoportot is tervezünk.

Egyből takar

A sövény helyett ültetett nagyméretű örökzöldekkel nem csak takarhatunk, hanem egyúttal a kert vázát is meghatározhatjuk, feltéve, ha nem szigorúan merev sorba ültetjük őket. Bár sűrűn ültetve így még a kisebb cserjék is hamarabb záródnak, idővel mégis szűkös lesz számukra a hely és felkopaszodnak, feladatukat vesztik. Lehetőség szerint alakítsunk ki belőlük olyan csoportokat, amelyben a növények háromszöget zárnak be egymással. Így az sem lehet gond, ha a cserjék még nem érték el végleges nagyságukat, hiszen a képzeletbeli háromszög csúcsán lévő növény eltakarja a mögötte lévő két cserje közötti rést. Bár célunk a változatosság, a fajok és fajták túlzott keverését lehetőleg kerüljük. Ha telekhatárra tervezzük az örökzöld növénycsoportot, akkor az első sort legalább 80-100 centiméterre helyezzük el a kerítéstől. A cserjék közötti távolságot a növények méretei határozzák meg, de ez is általában 80-100 centiméter szokott lenni.. A végleges méretét elért csoport így nagyjából 200-250 centiméteres sávot foglal el. Ez két-háromszorosa egy nyírott sövényének, de a végeredmény is legalább ennyivel vonzóbb lesz!